Munkavédelem - történelmi percek
Manapság természetesnek vesszük, hogy a legtöbb cégnél a munkáltató biztosítja a munkavégzés tárgyi és személyi feltételeit, viszont ez nem volt mindig így. Hazánkban jelenleg is hatályos 1993. évi munkavédelemről szóló törvény történelmi előzményeit ismerhetjük meg a következő rövid írásban:
Mikortól számítjuk a munkavédelem szabályozását?
A 18. század, vagyis az ipari forradalomtól kezdve.
Miért éppen az ipari forradalom?
Az ipari forradalom előtt a munkavégzés általában kis létszámban történt különböző céhek formájában. A gyárak megjelenésével a munkavégzés új szervezési szintre emelkedett, tömegek kezdtek el dolgozni hasonló különböző munkafolyamatokban emellett az emberi erő mellett megjelentek a gépek. A céhekkel ellentétben nem kellett egy munkásnak tapasztalattal rendelkeznie, a betanítás folyamata rendkívül lecsökkent, ezzel egyidőben a munkabalesetek száma megemelkedett.
Mi volt az első munkavédelmi törtvény és mit tartalmazott?
A gyermeki munkafeltételek miatti felháborodás oda vezetett, hogy a gyártulajdonos, Sir Robert Peel bevezette az egészségéről és a moráljáról szóló 1802. évi törvényt, közismertebb nevén gyári törvényt.
A gyári törvény kiterjedt minden textilgyárra és gyárra, amelyben
– három vagy több tanoncot vagy,
– húsz alkalmazottat foglalkoztattak.
A gyári törvény előírásai a következők:
– elegendő ablak és nyílás legyen a szellőzéshez
– évente legalább kétszer meg kell azt tisztítani mésszel és vízzel
– a tanoncok munkaidejét legfeljebb napi 12 órára korlátozhatja (a szünetekre szánt idő kivételével)
– a tanoncok éjszakai munkavégzését megtiltja 9 és 6 óra között
– biztosítson megfelelő ruházatot és hálószobát minden tanulónak
– oktassa a tanoncokat az olvasás, az írás, a számtan és a keresztény vallás elvei terén.
A gyári törvényt általában az egészségvédelmi és biztonsági szabályozás kezdetének tekintik.
Az első hazai munkavédelmi törvény az 1872. évi VIII. törvénycikk az ipartörvény című kiadvány volt.
Az első ,,táppénz” kifizetése - 1837:
1835. május 30-án egy angliai munkás – Charles Priestley – combtörést és számos egyéb sérülést szenvedett, miután munkáltatója – Thomas Fowler -, a kocsija túlterhelése okán megrepedt és felborult.
A munkás 19 hetet töltött felépüléssel egy fogadóban. Ezt követően a munkás kárpótlást nyújtott be a bíróságon munkaadójával szemben. A bíróság mindezt jóváhagyta és 100 font megfizetésére kötelezte a munkaadódót.
A fellebbezés során a bíróság megállapította, hogy a munkaadó nem felelős magasabb védelmi szint biztosításában, mint amit jelenleg is biztosított.
Magyarországon törvényi szinten az 1854. évi osztrák általános bányatörvény biztosította munkabaleset során a munkáltatói hozzájárulást. A törvény értelmében minden bányatulajdonos az általa foglalkoztatott összes bányász és azok hozzátartozóinak megsegítésére társpénztár létrehozására kötelezett.
A törvény korai előzményének tekinthető az 1346-ban, Thurzó János bányájában bevetetett társláda (bányaláda) is. A társláda az orvosi költségek megtérítésére, munkaképtelenség esetén nyugbér vagy végkielégítés biztosítására, az özvegyek és árvák segélyezésére, továbbá temetési segély nyújtására nyújtott lehetőség